Sokévi mellőzöttség után 2015. júniusában kerestem fel újra Nivegy-völgyet, azon belül is Tagyon-hegyé volt a főszerep. A vitorlázással színesített gasztrotúránk egyik meghatározó alakja Boros Dávid volt, a Tagyon Birtok birtokigazgatója, aki kiváló vendéglátóként menedzselte végig napunkat. Hihetetlen energiák tulajdonosa. Aztán persze egyre többször találkoztunk, egyre többet beszélgettünk, így adott is volt, hogy vele nyissam meg az Értékteremtők sorozatot.

• Pesten születtél. Hogy lett belőle Balaton?
• Csak névileg vagyok pesti, ott születtem, a családom és persze a barátok is ott vannak, de Zánkán van egy családi nyaralónk, 5 hónaposan már a Balaton parton voltam, anyáék már a babakocsival kitoltak. A nyarakat itt töltöttem a nagyszüleimmel. Imádtam. Szerettem a környéket, 16 évesen kitaláltam, hogy ha dolgozni akarok nyáron, akkor nem egy lángos sütőbe vagy a mekibe megyek el, hanem szépen fogom magam és Balatonon nézek magamnak valami melót. Elkezdtem vizimentőzni, majd 5 évig nyári munkában, diákként. Aztán egy barátom szólt, hogy egy jó nevű helyi étterembe keresnek felszolgálót, kérdezte, hogy nem érdekel-e. Igazából, érdekelni nagyon nem érdekelt, de odacsábított. Ott ragadtam, majd 6 évig, aztán elkezdtem azt érezni, hogy sokkal inkább jobb lenne egész évben itt lenni, télen is és tavasszal is. Ekkor jött a Tagyon birtok, ahol gyakorlatilag 12 hónapos balatoni elfoglaltságom van. És ez tök jó. Az a terv, hogy idén télen már nem megyek vissza Pestre, májusban lemegyek, és onnantól fixen ott élek.

• És a pesti barátok,a család nem hiányoznak? A nyüzsgés? A pörgés?
• Ők ezt megszokták. Szerencsém van, hogy a zánkai házunkban egyedül lakom. Nem kell senkihez alkalmazkodnom. Ha a családból jön valaki, akkor szól előre. A barátaimmal pedig úgy oldottuk meg, hogy amikor leköltözöm, vagy épp nagyon sok a munka, akkor megmondom nekik, hogy újra él az „állandó meghívás” fogalma mindenkinek, ha elindulnak Pestről, felhívnak, és megmondom, hogy hova rakom a kulcsot. Úgy jönnek hozzám Zánkára, mintha hazajönnének. Mindenki a házban tud mindent, néha mikor 10 után hazaérek, ők fröccsözve várnak, mert délután 4-kor már megérkeztek. Ők ezt elfogadták.

• Amikor először találkoztunk az tavaly június közepe volt, arra tisztán emlékszem, hogy végig pörögted a napot. Találkoztunk másodjára is azon a nyáron, az már nyár vége volt, akkor is végig pörögted a napot, hogy csinálod?
• Nagyon sok kávéval. Leginkább nagyon sok kávéval. Hiszek abban, hogy amit éppen csinálok, az legyen az a vizimentőzés, legyen egy helyi étterem, legyen a Tagyon Birtok, én csak olyan helyre megyek el dolgozni, ahol étéket teremtünk, ahol valami jót csinálunk. Ezért vagyok ott ahol vagyok, mert ehhez én hozzá tudok tenni, és ha én ehhez hozzá tudok tenni, akkor annak nyilván az az eredménye, hogy lelkesen csinálom, meg beleteszek sokat. Engem ez, ami hajt. Lehet, hogy ez tök hülyeség: itt a Tagyon Birtok és alkalmazotti viszonyról beszélünk, de majdnem ugyanannyira érzem a sajátoménak, mint Attila, annak ellenére, hogy csak egy éve csinálom. Meg nyilván nem olyan nehéz, mert jól érzem magam, a környék jó, a környezet jó, az emberek jó fejek, tehát most miért ne próbálnék azért tenni, ami egyébként jó, meg amit szeretek. Tudok része lenni, és meg tudom alapozni azt, hogy tényleg az egy olyan hely lehessen egyszer, hogy le tudok ott telepedni, a családomnak minőségi éltet tudjak biztosítani. Ennek teszem le az alapköveit.

• Mire vagy a legbüszkébb ezalatt az egy év alatt? Amit sikerült megoldani, ötlet, vagy az a plusz dolog, ami hajt minden nap? Élmény, pillanat, esemény.
• A kisebb sikerek. Például amikor jön egy társaság, és nekik jól kell érezniük magukat. És pont. Nincs olyan opció, hogy ők úgy mennek el, hogy nekik nem jó. Két dolgot emelnék még ki, az egyik az szorosan kézzel fogható, a másik az már nem annyira. Ezalatt az egy év alatt arra vagyok nagyon büszke, hogy egyrészt egy év alatt én elértem odáig, hogy a környező falvakban megismernek,és általában, úgy gondolom, hogy pozitív előjellel gondolnak rám. Tudják, hogy a Tagyon Birtokhoz tartozom, tudják, ha nem is konkrétan,hogy van egy ilyen dolog, hogy Tagyon Birtok, és a környéken alapjában véve kedvelnek. És ezt nem tartom egy kis eredménynek. Egy viszonylag zárt közösségbe beilleszkedni „gyüttmentként” vagy bebíróként azért az nem olyan nagyon könnyű. Kezdik azt érezni, hogy ez nem csak egy átmeneti gondolkozás a részemről, egy átmeneti hóbort, hogy én most itt vagyok, megszedem magam, aztán tovább megyek, hanem ebben itt én látok fantáziát, meg azért dolgozom én is, meg Attila is, azért próbálunk tenni, hogy ez itt jobb dolog legyen. A másik, meg ami kézzel fogható, az pedig egyébként, az az eReSz, ez konkrétan egy óriási nagy élmény. A mezőgazdaságban gyakorlatom semmi nem volt, de amikor odakerültem, elkezdtem a szőlőben járni, akkor láttam, hogy hogyan fejlődik, hogy érik, hogy gondozzák, milyen munkafolyamatok vannak vele. Augusztusban pedig beálltam a szüretbe, szüreteltem és feldolgoztam és mustot fejtettem Zsomborral. És ennek az az eredménye, hogy most meg fogom és ki tudom nyitni a palackot, ki tudok tölteni magamnak másfél, decit ,kettőt, teljesen mindegy, de szőlőtől eljutottunk odáig, hogy egy általam kiválasztott palackba, egy általunk kiválasztott kapszulával, egy általunk kiválasztott címkével, egy olyan kézzel fogható produktum van a kezemben, amit pontosan tudok, hogy az elmúlt egy évben nekünk mennyi munkánk volt benne. Ez most egy olyan eredmény, amit tényleg meg tudok úgy mutatni, hogy gyerekek  ezt csináltam többek közt, az elmúlt egy évben.

• És milyen lesz az idei év, mire számítasz, mi várható? Mit tervezel, terveztek?
• Nagyon kemény. Arra számolok, hogy nagyon kemény lesz. A vendéglátásban lépünk egy nagyot. Remélem, tudunk egy olyan vendéglátást csinálni, hogy arról már elkezdjenek beszélni, és persze legyenek olyan vendégek, akik azért jönnek, mert enni szeretnének egy jót, szép helyen. Mellette, úgy gondolom, hogy a programokkal nem fog kellenünk szégyenkezni. Rengeteg vitorlázást tervezünk, önmagában azt megtölteni az nem kis feladat, azok hogy lemenjenek a munkának a könnyebbik része, de a szervezés az viszonylag összetett. A szállások értékesítésével, üzemeltetésével komoly fejtöréseink lesznek. Illetve az emberi erőforrások: milyen munkaerőt találunk. Kikkel tudunk együtt dolgozni, hogy egy irányban evezzünk, hogy ugyanazt a célt lássák, amit mi látunk. Ezt érzem még igen szép feladatnak az idei évre.

Andi