Hollósy Zsombor tagyoni borász. Beleszületett a szakmába, így egyenes út vezetett a Kertészmérnöki Egyetemre. Igazi megszállott. Minden idejét a szőlőben, illetve a pincében tölti. Boraival kiváló képet alkot a Nivegy –völgyről, a borok könnyűek, hamar szerethetőek, olyan tipikus Balaton felvidékiek, jól csúsznak.

• Saját pincészeted mellet a Tagyon Birtokon borászkodsz még, ezen kívül dolgozol még máshol?
• Nem, most ez a kettő pince tölti ki minden időmet.

• A Tagyon Birtokon rizlingszilváni, olaszrizling és szürkebarát terem.
• Igen, most ezekből készítettünk bort, ezen kívül van még zengő is a területeken, vele együtt négy fajtából áll a paletta.
• A jövőbeli tervek között szerepel új fajtának a telepítése?
• Ez egy nagyon képlékeny dolog. Még gyerekcipőben járunk. Egy útkeresésen vagyunk túl egyelőre. Nyilván lesznek változások: a területek egy része új, illetve közepesen új, 20 évesnél fiatalabb, ők jó karban vannak, és vannak a 20 évnél idősebb szőlők, ott vannak problémák, így a hosszú távú terv az az, hogy újratelepítjük őket.
• Melyik az a fajta, amely a „szíved csücske”, amivel nagyon szívesen dolgozol, esetleg szeretnél foglalkozni?
• Alapvetően fehérboros vagyok. A szilvánit szeretem, van is a birtokon. Az illatos, könnyű fajták, egyelőre ők teszik ki a fő irányt, de hogy a jövő mit hoz, meglátjuk. Atinak a szíve csücske a furmint úgy, hogy azt is ki fogjuk egyszer próbálni.
• A ’15-ös szilvánit már kóstoltuk, határozottan jól sikerült, milyen volt a ’15-ös év?
• Jobb, mint a ’14-es. 2014-ben kezdtük el a közös munkát. Az egy nagyon esős év volt, hűvös, csapadékos, kemény volt, de szerencsére jól sikerült. Így minden adva volt, hogy ugyanezt kéne hozni. Viszont mivel csak 2014-ben kezdtük el az együttdolgozást, az Ati szőlőterületeit azóta ismerem, illetve kezdem megismerni.  Ahhoz pedig, hogy egy jó bort készíts, szükséges legalább 4-5 évjárat egy területről, és ekkor nagyjából már sejteni lehet, hogy mit tud, mit szeret ez a terület. Ennek függvényében azt mondhatom, hogy jól sikerült a ’15-ös év, a ’14-es totál ellentéte, a tikkasztó nyár ellenére.

• A szürkebarát és az olaszrizling kapott egy kis hordós érlelést is, ha jól tudom.
• Tavaly vásároltunk új hordókat, így kis is próbáltuk őket, nagyon erős ízkarakterű hordók. Épp ezért házasítási társat kerestünk, akik jellegében hasonlóak, de fás karakter nélkül. Egy jobb élvezeti értékű bor lesz a vége, ez a cél.
• Ezek szerint két irány van: lesz egy ilyen nagyon könnyű, nagyon jóívású, illatos, nagyon gyümölcsös reduktív tétel, és akkor szeretnél egy komolyabb vonalat, ami hordót is kapott, és a hordó fűszereit is magával hozza.
• És a saját boraid?
• A saját bor az más. Nehéz a kettőt összehasonlítani, mert ugye én apukám révén már régóta dolgozom. A területeket már gyerekkorom óta ismerem, vagy járok bennük. Az első borok azok még csak pár hektós kis kísérleti tételek voltak. Szép lassan belenőttem,  és átvettem. Még mindig vannak minden évben új dolgok, meg új észrevételek- de ott már azért van egy kicsivel több tétel, ami minden évben elkészül. Ugyanúgy van rizlingszilváni, az nálam is egy nagyon meghatározó dolog, e mellett még a rozét kell megemlíteni, illetve olaszból készítek minden évben egy könnyedebb fajtát, és ami még nagyon szívem csücske az a juhfark. Az nem készül minden évben. Az egy nagyon hisztis fajta. Volt olyan év, amikor abszolút nem tudott szépet adni. De most hála istennek- lekopogom, úgy néz ki, hogy szép lesz. Úgy hogy az egy kicsivel sokszínűbb, kicsivel másabb. Egy kicsivel bejáratottabb dolog a saját pince.
• És hosszú távú célok?
• Hosszú távú célok? Azok mindig vannak. Nincsenek olyan nagyon-nagyon veszett nagy ideáljaim, szeretném tényleg megismerni Tagyon-hegyet. Tényleg azt tudja mondani az ember, hogy tényleg ismerem ezt a részét, azt a részét, tudom, hogy milyen bort ad. Ha ezeket az ember tudja, akkor az majd hozza az eredményeket. A cél az, hogy szép borok készüljenek erről a vidékről.