Ha lekvár és szörp, akkor rögvest a Hoffmann nővérek jutnak az eszembe. Kiváló minőség, természetesség és micsoda ízek-mindezek mögött meg rengeteg munka, szűnni nem akaró kísérletező készség – a mi szerencsénkre- és sok-sok mosoly. Most az ő kamrájukba lestünk be- nem kell mondanom, hogy igen jó dolgunk volt- ismételten.

Az első részben Hoffmann Judittal beszélgettünk, ő készíti a Tagyon Titkos Kamrájának minden egyes boldogságbombáját.

• Mesélnél nékünk a kezdetekről: miért ebbe az irányba indultál el, hogyan alakult ki, honnan jött az ötlet, hogy szörpökkel és lekvárokkal foglalkozz?
• Jó pár évre nyúlik vissza a történetünk, nem így indult, viszont ide jutottunk eddig. És ki tudja, hogy hova jutunk el a jövőben. Mindig jöttek olyan emberek és lehetőségek, amik miatt erre az útra vezetett a sors. Dani fiam nagyon súlyos balesete, hosszú betegeskedése és felépülése, az iskolába való visszajutása. Danival sok küzdelem volt. Gyakran jártam be az iskolába, ott próbáltam a gyerekekkel meg a tanárokkal úgy egyezkedni, hogy ne kelljen speciális iskolába járnia, hanem a normál iskolát tudja folytatni. Egy ilyen egyeztetés alkalmával az egyik tanár mesélte, hogy az ő fia Csopakon az egyik étteremnek a vezetője és pont olyan valakit keres, aki házi szörpöket, termékeket készítene, gondoljam meg, hogy esetleg beszállnék-e egy ilyen dologba. Megörültem, mert a velünk történtek miatt nagyon nehéz volt nekem is munkát vállalni, meg kellett ragadni minden lehetőséget, amivel egy kis pénzt lehetett keresni, és ezt itthon lehetett csinálni. Akkor kezdtem el.

Nagyon gyönyörű helyen van ez az étterem, és nagyon szívesen megyek oda vissza mindig, a mai napig is a vevőim, hála istennek. Nagyon jó érzés volt, amikor vittem szörpöket és láttam, hogy mennyire örülnek neki, szeretik és szívesen vásárolnak. Nagy lendületet adott, nem is gondoltam, hogy ennyire nagy sikere lesz, aztán lépésről lépésre jött a többi vevő. Közben próbáltam új recepteket is kitalálni. Majd egy olyan helyen kezdtem el dolgozni, ahol gyógynövényekkel foglalkoztunk, ott kezdtem el gondolkodni azon, hogy miképp lehetne a régi dolgot összehozni az új tudással. Így elkezdtem gyógynövényes dolgokból is készíteni szörpöket, lekvárt, akár a régi receptek szerint, de újakat is találtam ki.

• Az alapanyagokat tekintve van, amit ti termeltek meg és van, amit gyűjtötök, illetve felvásároltok.
• Az alapanyagokat magunk gyűjtjük, itt a környéken vagy a kertünkben terem. Előfordul, hogy vásárolni kell, mert az időjárás miatt annyi nem terem, vagy esetleg annyira fogy, hogy nekünk nem volt elegendő, itt a környéken keresünk utánpótlást az alapanyagokban, mindenképp helyit.
• Mi volt az első szörp, amit elkészítettél?
• Az első szörp, ha jól emlékszem, a meggyszörp volt, és az a helyzet, hogy azóta is az a sláger. Úgy érzem, annál jobbat nem tudtam csinálni. Valóban szenzációsan finomra sikerült, a recepten azóta sem változtattunk, tényleg nagyon szeretik.

• És most hány szörp van összesen?
• Elég nehéz ám összeszámolni, van menta, citromfű, zsálya, kakukkfű, levendula, csipkebogyó, meggy, bodza, sőt volt feketebodza is, azt a bodzának a fekete terméséből csináltuk, tavaly sajnos, nem készült, mert nem volt rá időnk begyűjteni a termést, az idő meg olyan volt, hogy nagyon gyorsan leérett a termése. Nagyon szerették, tényleg nagyon finom és különleges. Munkaigényes, mire azokból a kicsit bogyókból tudok csinálni egy üveg szörpöt, az nem kevés munka, ennek ellenére volt olyan év, amikor nem is olyan kevés volt a feketebodza szörpünk. Volt olyan család, akik egy 5 literes kannával vettek, és az apuka minden nap úgy adta a gyerekeknek, hogy akkor nem kell gyógyszert szedniük, ha isznak belőle, persze boldogan itták.
• Van olyan szörp, amit még mindenképp szeretnél egyszer megcsinálni, csak még nem sikerült, esetleg még várat magára?
• Szörpben most ilyen kilátás nincs, de valóban vannak olyan dolgok, amin még sokat kell agyalni, még nem adtam meg magát. Van, amivel még most is küzdök, nem szörp, nem is tudom, nem akarok magamra nézve terhelően fogalmazni, de agyrémem, ez a csicsóka.
• A csicsóka?
• Igen, a csicsóka. Egyébként abból is lehet italt is készíteni, de azt annyira nem szeretem, próbáltam, viszont nagyon nem ízlett, és ami nekem nem ízlik, azt nem erőltetném másnak sem. Jelenleg szárított csicsókát készítek, már az is nagy siker, hogy idáig eljutottunk. Most azt szeretném, hogy ezt minél többen megismerjék, meg használják, mert nagyon értékes dolgokat tartalmaz. A szárítás alatt koncentrálódnak benne az ásványi anyagok, a vitaminok, az inulin, és nagyon szeretném, ha minél többen kipróbálnák, használnák, mert nagyon egészséges.
• Mihez-hogyan lehet őt használni?
• Lehet sütéshez, főzéshez. Nagyon minimális is elég belőle, mivel nagyon intenzív az íze. A hagyományos konyhában meggondolandó a használata, mert például a magas hőfokot nem bírja, tehát 140 fok felett nem nagyon érdemes, illetve az íze miatt érdemes, mert az sem utolsó dolog, viszont ott már elveszíti az élettani értékét. Szerintem, kellemes íze van, nagyon könnyen meg lehet vele barátkozni- érdekes íz különben. Még sok titok van benne, de idáig már eljutottunk. Készítünk belőle port és csipszet. Fahéjasat és sóst. Mindig kíváncsi vagyok a kóstolók reakcióira: aki udvarias az azt mondja, hogy érdekes, aki őszinte, az pedig, hogy nem lesz a kedvence nagy valószínűséggel- szerencsére sokan beleszeretnek. Nyilván lehet sokféleképpen ízesíteni, sok lehetőség van benne, ízlés kérdése.
• Ezeken kívül gondolkozol-e még másban is mint termék újítás?
• Pillanatnyilag a csicsóka van fókuszban, különösebben más nincs, ennyi bőven elég is. Szép kihívás.

Andi