Sokszor bármennyire is nem akaródzik, sajnos vagy inkább egyelőre, a Nivegy-völgyben töltött napok után vissza kell utaznunk otthonunknak nevezett fővárosunkba. Ha időnk engedi, vagy épp a szokásos vasárnap délutáni-esti araszolást szeretnénk elkerülni Nagyvázsony felé vesszük az irányt, majd Veszprém és Székesfehérvár után Lovasberény felé fordulunk. Lehet, hogy kicsit hosszabb, viszont látnivalókban bővelkedő útvonal.

Legutóbb épp egy Tagyon birtokos pinceles után (beszámoló hamarosan) vettük erre az irányt, és mivel időnk is engedte, megálltunk egy órácskára a Cziráky kastély előtt. És persze, hogy eleredt az eső... 

Jó pár éve szemezgetek a kastéllyal. Megkopott falai még mindig tiszteletet parancsolnak, melyet megkeseredettség itat át. A Velencei-hegység mögött, a Vértes előterében elhelyezkedő kastély alapkövét a 15. században tették le, a Buzlay család megrendelésére. Fénykorát a 19. században élte, ekkor kapta meg klasszicista formáját is. A Cziráky család otthona volt sok-sok évtizeden keresztül. 

Kényelmes, tágas terek, jó elosztás. Belső, U-alakú udvarában valamikor pompás kert tündökölt, kiszolgáló létesítmények: lovarda, üvegház, halászkunyhó, angol park tették komfortosabbá. Barokk stílusban épült kastély kápolna tartozik hozzá. Rokokó stílusú freskóinak nyomai ma is felfedezhetőek, feltételezések szerint a kor híres festőjének, Dorffmeister Istvánnak a keze munkája. Ybl Miklós a 19. század második felében dolgozott az épületegyüttes korszerűsítésén. Állapotának leromlása az államosítás következménye. Felújítása 1996 óta folyik- mint a képeken is látszik, sajnos, igen lassan.

Állandó- és időszaki kiállítások színhelye. A látogatható területet bejárva, pedig akaratlanul is felmerült bennünk a kérdés, hogy miképp lehet egy ilyen rendkívül jó adottságokkal rendelkező épületet így magára hagyni? Pusztán az itt eltöltött szűk óra alatt számtalan hasznosítási ötlet jutott eszünkbe. A nagyobb városok közelsége pedig további pozitívum...

Kissé mérgelődve indultunk útnak. Az épület különös, keserédes, néha pedig már-már kísérteties hangulata mély benyomással volt ránk. Csupán bízni tudok abban, hogy rajtunk kívül más is meglátja azokat a lehetőségeket, melyek a megérdemelt pompájába tudják újraöltöztetni az igencsak kopott falakat...(Nyilván a megfelelő anyagi háttérrel természetesen.)

Ha tehetitek, álljatok meg, és szánjatok rá egy órácskát- érdemes...

A kastély történetéről bővebben itt és itt olvashattok.

Andi